Debrecenbe indultam Török Bálinthoz. A viszontagságos utakhoz már hozzá vagyok szokva, azt azonban álmomban sem mertem gondolni, hogy ennyire emlékezetes lesz ez a nap. A Berettyó partján pihentünk volna meg két társammal, amikor összetalálkoztunk néhány törökkel, egészen pontosan tízzel. A pogány fajzatok! Hatot lekaszaboltunk, négy azonban meglógott, szegény katonáim pedig… Isten nyugosztalja őket. L
Ahogy a fűzfatörzsökön ültem, és a fejemet mostam a patakban, odalépett hozzám Dobó István. Akkor még nem tudtam, hogy ő az, hiszen sosem találkoztunk. Gergő mesélt róla, sőt dicsekedett is azzal, hogy már kisfiúként a vitéze volt. (Bevallom, irigykedtem kicsit, hogy ő már gyerekként a nagy Dobó szolgálatában állhatott.) Dobó szóba is hozta őt, amint elmondtam, Debrecenbe tartok Török Bálinthoz – és így persze Gergőhöz is, hiszen a fogadott fia.
(Amúgy ahhoz képest, hogy eleinte mennyire nem bírtam ezt a Gergő gyereket, igen megkedveltem őt, miután együtt menekültünk ki az elfoglalt Budavárából. Isten útjai kifürkészhetetlenek.)
No, de visszatérve a Berettyó partjára. A megölt törökök után maradt zsákmányt elosztottuk, Dobó István is választott magának egy kardot – de csak hosszas unszolásra, hiszen, mint mondta, ő ezt nem érdemelte ki, mert nem harcolt érte. Én szívesen adtam, amiért kulacsából csillapíthattam szomjúságomat, és amiért segítséget nyújtott vitézeivel a vérző tagjaimnak. Megkért, hogy, ha Debrecenben járok, írassak valamit rá Tinódival…
Persze, ez is érdekes, de nem is ezt akarom elmondani.
Oké. Most már tényleg nem kerülgethetem a forró kását. Nem tudom, mit csináljak. Olyan dolgot tudtam meg, amelynek hallatán Gergő szíve darabokra hullik majd. Amint azon tanakodtunk Dobóval és Cecey Péterrel, kié legyen a töröknél talált aranylánc, az öreg Cecey felvetette: vigyük el a lányának, aki a királyné udvarában él jelenleg, és aki épp esküvőre készül. A vőlegény pedig nem más, mint Fürjes Ádám…
A fene essen belé! Nem elég, hogy egy gyáva féreg, otthagyta Gergőt, amikor jól jött volna a segítése, de még ez is! El sem merem mondani neki. Mit tegyek? Előbb-utóbb úgyis kiderül. Jobb, ha én tudtom vele. Hosszú az út Debrecenbe. Addig kiötlöm, mi legyen.
